Elgondolkozott már azon, hogy mi történik azokkal a gyógyszerekkel, amelyeket szed, miután bejutottak a szervezetébe? Hogyan jutnak el a célszervekhez vagy szöveteikhez? Mennyi ideig maradnak a rendszeredben? Hogyan alakulnak át vagy szűnnek meg? Ezek azok a kérdések, amelyekre a farmakokinetika, a farmakológia egyik ága próbál választ adni.
A farmakokinetika (PK) az élő szervezetekben lévő anyagok mozgásának és változásának vizsgálata. Ezek az anyagok lehetnek a testen kívülről származó vegyszerek, például gyógyszerek, növényvédő szerek, élelmiszer-adalékanyagok és kozmetikumok. A PK azt elemzi, hogy a szervezet hogyan befolyásolja a gyógyszereket a felszívódás, eloszlás, metabolizmus és kiválasztás (ADME) tekintetében. Ezzel szemben a farmakodinamika (PD) azt vizsgálja, hogy a gyógyszerek hogyan hatnak a szervezetre. A PK és a PD együtt határozzák meg a gyógyszerek dózisát, előnyeit és mellékhatásait, és gyakran együtt tanulmányozzák PKPD-ként.
A PK fontos a gyógyszerkutatás és -fejlesztés szempontjából, mivel segít optimalizálni a gyógyszerszállítást, a hatékonyságot és a biztonságot. A PK segít a különböző betegek gyógyszeradagjának és kezelési rendjének beállításában is, demográfiai, fiziológiai és kóros jellemzőik, valamint társkezeléseik alapján. A PK az ökológiai toxikológiában is alkalmazható, a káros vegyi anyagok bioszférára és környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatára.
A PK matematikai modelleket használ a kábítószer-koncentráció{0}}idő görbéinek leírására és előrejelzésére a szervezetben. Ezek a modellek kompartmenteken alapulhatnak, amelyek a test különböző szöveteit vagy folyadékait reprezentáló hipotetikus terek, vagy nem -kompartmentális módszereken, amelyek a gyógyszer teljes expozíciójának becslésén alapulnak a görbe alatti terület (AUC) kiszámításával. A PK modellek lehetnek egyszerűek, például az egy-kompartment modell, amely azt feltételezi, hogy a gyógyszer egyenletesen oszlik el és távozik a szervezetből, vagy összetettek, például a fiziológiás alapú farmakokinetikai (PBPK) modellek, amelyek fiziológiai információkat tartalmaznak, hogy szimulálják a gyógyszer viselkedését a szervezetben.
A PK egyik kulcsfogalma a biohasznosulás, ami a gyógyszerdózisnak a szisztémás keringésbe jutó része. A biológiai hozzáférhetőséget számos tényező befolyásolja, mint például a gyógyszerforma, a kémiai forma, az adagolás módja, a stabilitás és az anyagcsere. A biohasznosulást a különböző bejuttatási módok, például orális, intravénás vagy transzdermális gyógyszerexpozíció összehasonlítására használják. Például az intravénás injekció biztosítja a legmagasabb biohasznosulást, mivel a gyógyszer közvetlenül bejut a véráramba, míg az orális adagolás csökkentheti a biohasznosulást az első -pass hatás miatt, amely a gyógyszer metabolizmusa a májban, mielőtt az elérné a keringést.
Egy másik fontos fogalom a PK-ban a clearance, amely a gyógyszer szervezetből való eltávolításának sebessége. A kiürülést befolyásolhatja a véráramlás, a szervek működése és a gyógyszerkölcsönhatások. A clearance az eliminációs felezési-idő kiszámítására szolgál, ami az az idő, amely alatt a gyógyszerkoncentráció felére csökken. Az eliminációs felezési idő-meghatározza, hogy milyen gyakran kell a gyógyszert beadni az egyensúlyi állapot fenntartásához, ami az az állapot, amikor a gyógyszerfelvétel és az elimináció egyensúlyban van.
A PK egy lenyűgöző és hasznos tudomány, amely segít megérteni, hogyan hatnak a drogok a szervezetünkben. A PK elveinek és módszereinek alkalmazásával javíthatjuk a gyógyszer tervezését, bejuttatását és adagolását, és végső soron javíthatjuk az emberek és más élőlények egészségét és jólétét{1}}.
